Kelly felvett egy farmernadrágot, meg
egy világoskék színű pólót, és elindult, hogy kerítsen magának valamilyen
ennivalót. Az újonnan jött szabadságához az is hozzátartozott, hogy mostantól
mindig az étkezőben ehet.
Kilépett a szobájából, és végigment a
folyosón. Ezen az épületszakaszon csak ő lakott. Igaz, hogy már három éve
háborítatlanul állt az egész, de mégis úgy nézett ki, mintha ezer ember lakná.
A szőnyeg tele volt állatszőrrel a macskák miatt, amit a vezetőség azért
hozatott ide, mert állítólag egy állat jelenléte megnyugtatja az embereket.
Kelly személy szerint csak szimplán nem kedvelte a macskákat, ami jórészt a
szőr allergiájának tudható be, amire habár kapott gyógyszer, még mindig
tüsszögnie kellett, ha egy bundával rendelkező állat van a közelében.
A macskák mellett, még az emberek is
szépen lelakták az épületszárnyat, ugyanis itt nem voltak kamerák. Ha egy
párocska úgy döntött, hogy szeretne egy kicsit kettesben lenni, csak feljött
ide, bevetette magát az egyik üres szobába, és magára zárta az ajtót. Azonban
akadtak olyan katonák is, akik a saját szobájuk helyett ezen folyosó szobáit
választották, pihenési színhelyként.
Kelly lement a lépcsőn, majd
elfordult jobbra, ahol az első ajtón bemenve rögtön az étkezőben találta magát.
Étkezőnek hívták, azonban tartozott hozzá egy kisebb konyha is, ahol szinte
minden megtalálható, és az volt benne a legjobb, hogy ha valami elfogyott,
másnap újra fel volt töltve.
A lány elindult a konyharész felé,
azonban útközben észrevette, hogy nincs egyedül a teremben. Az egyik asztal
mellett egy fehér köpenyt viselő, feketehajú nő aludt. Kelly elmosolyodott,
mikor felismert benne Alesha Silverman-t. A nő egy 26 éves tudós-orvos. Ő volt
az egyike azoknak, akik azon dolgoztak, hogy kinyerjék a hormont a lány szervezetéből.
Mind azok ellenére, hogy a másik oldalon állt, Kelly kedvelte a nőt. Soha nem
hazudott neki, és mindig kegyetlenül őszinte volt vele, amit ebben a helyzetben
nagyra értékelt.
Kelly megtette azt a kis utat a
konyháig, majd első dolga az volt, hogy felrakott egy adag kávét. Ő maga ritkán
ivott, mert nem volt rá szüksége. Mindig is éber volt, az orvosoknak pedig már
az elején megmondta, hogy nem fog olyan gyógyszert bevenni, ami letompítja az
agyát. Persze nem tudta volna, hogy olyat adnak neki, de eddig betartották,
amit a lány kért tőlük.
Mire elkészült a kávé, csinált
magának gabonapelyhet. Mikor mindennel végzet, elindult a terem azon részébe
ahol a székek, és az asztalok voltak, azon belül Alesha felé. Lerakta az
asztalra a kávés bögrét, és a gabonapelyhes tálat, kihúzta a széket és leült a
nő mellé, aki erre felkapta a fejét.
- Jó
reggelt, csipkerózsika – mosolygott a nőre Kelly.
- Jó…
Mi, reggel van? – kapta hirtelen a fejét a falon lévő óra felé.
Alesha láthatóan megnyugodott, hogy
még csak fél hét felé járt az idő. A nő visszanézett Kellyre, mire a lány
majdnem felhördült, ám jólneveltsége visszafogta. Aleshának olyan nyúzott volt
az arca, mintha már hetek óta nem aludt volna, és a szemében is megfakult az
életet jelző fény. Kelly óvatosan a nő felé tolta a kávésbögrét.
- Ezt
neked csináltam.
Alesha összevonta a szemöldökét, mire
a lány arra kezdett gyanakodni, hogy nagyon meg kellett erőltetnie magát azért,
hogy megértse, amit páciense mond. Aztán felcsillant a szeme, és visszatért egy
kis élet belé. A nő úgy nézett a gőzölgő kávéra, mint egy anya a gyermekére. Felvette
a bögrét, megszagolta, majd belekortyolt. Felsóhajtott, amikor lenyelte a
kávét, majd hálás tekintettel nézett Kellyre. A lány mindeddig a nő arcát
figyelt.
- Aludnod
kéne – mondat végül, aggódva.
- Nem
lehet – rázta meg a fejét Alesha, majd újra belekortyolt a kávéba.
- Már
miért ne lehetne? – kérdezte Kelly kissé felháborodva. – A főnökeid nem fognak
kirúgni azért, ha kiveszel egy nap szabadságot, és kipihened magad. Ebbe még senki
nem halt bele!
A lány úgy érezte, hogy ha a nő nem
fogad neki szót kénytelen lesz megpofozni. Ő az egyetlen olyan személy az
életében, akit legalább egy kicsit is szeret, és nem fogja hagyni, hogy tönkretegye
magát.
- Ma
nem aludhatok! – jelentette ki Alesha ellenkezést nem tűrő hangom. – Ma érkezik
a gyakornokom, aki történetesen éppen az öcsém.
Kellyben felébredt a kíváncsiság, de
visszafogta magát, és hagyta, hogy a nő tovább beszéljen.
- Kilenc
óra körül érkezik meg a hajó. Nekem kell kimenni elé. És nem csak Jenson
érkezik, hanem egy csomó új felszerelés, és persze néhány új DNS.
Kelly ránézett az órára. Még csak hét
óra volt. Merengve nézet maga elé, és szöget ütött a fejében Alesha utolsó
mondatának utolsó része. „…és persze néhány új DNS.” Csak nem megint egy
szörnyet akarnak létrehozni? A lány megborzongott a gondolatra, ám ezt a fekete
hajú nő nem vette észre, mert éppen a kávéjával volt elfoglalva. Kelly ránézett
a reggelijére, amiből eddig csak két kanállal evett. Elment az étvágya.
- Veled
mehetek? – kérdezte hirtelen.
Nagyszerű alkalom lenne egy kicsit
jobban megismerkedni a környezetével. Elvégre, ha az ember nem tudja, hogy hol
él, hogyan tudna onnan megszökni?
- Nézd,
Kelly… - kezdte Alesha, de a lány félbeszakította.
- Így
is úgy érzem, hogy fogoly vagyok, pedig a saját akaratomból maradtam.
Mind a ketten tudták, hogy ez nem
teljesen igaz, de nem tették szóvá.
- Kérlek!
– fogta könyörgőre a lány.
A nő megpróbált felvenni egy szigorú
arckifejezést, de amint Kelly szemeibe nézett, feladta a próbálkozást.
- Megnézem,
hogy mit tehetek – mondta Alesha, majd kiitta a kávéja maradékát.
Felállt, és szó nélkül kiment az
étkezőből, egyedül hagyva Kelly-t a gondolatival.
Egy és fél órával később Kelly a
szobájában nézegette a könyveit. Azon töprenget, hogy melyiket vigye magával.
Úgy tervezte, hogy ha Alesha nem tudja meggyőzni a főnökét, hogy őt, Kellyt is
magával vigye, akkor az egész napot a szabadban fogja tölteni, és olvasni fog.
Végighúzta a mutatóujját a könyveken, és felsóhajtott. Már mindegyiket
elolvasta. Nem tudott dönteni, ám egy hangos kopogás megkímélte, hogy
választania keljen.
- Szabad!
– kiáltotta, miközben azon imádkozott, hogy Alesha legyen az.
És valóban. A nő lépett be az ajtón,
azonban nem egyedül jött. Adams is vele volt. Kelly nem különösebben kedvelte a
fiatal katonát. Ellenszenvét annak tudta be, hogy ha kiment az épületből,
valahol mindig belefutott. Tisztában volt azzal, hogy a férfi azt a feladatot
kapta, hogy kövesse, de úgy, hogy a lány ne tudjon róla. Vagy nagyon rosszul
végzi a munkáját, vagy pedig direkt csinálja, hogy ő, Kelly ne műveljen semmi
meggondolatlanságot. Ha az utóbbi, akkor talán nem kéne olyan ellenségesen
bánnia vele.
- Szóval,
a testőrömet is magammal kell vinnünk? – kérdezte a lány összerakva a képet.
- Testőr?
– ráncolta össze a homlokát Adams.
- A
börtönőr jobban tetszik? – húzta fel a szemöldökét, Kelly.
Adams nyugodt arccal végigmérte a
lányt, és láthatóan úgy döntött, hogy nem fog többet foglalkozni Kellyvel.
Alesha ezzel ellentétben szúrós szemmel nézett a barna hajú lányra.
- Ne
legyél ilyen ellenséges, Jareddel! – szólt rá. – Ha ő nem vállalta volna el,
hogy eljön velünk, akkor nem jöhetnél.
Kelly Admasre nézett, és kíváncsian
felhúzta a szemöldökét, de a férfi nem foglalkozott vele.
- Mehetünk?
– fordult Alesha felé a katona, mintha a lány ott se lenne.
Na, most ki az ellenséges? – dohogott
magában Kelly, de egy szó nélkül elindult a távozó páros után.
Tíz perc múlva már egy autóban
voltak, és nagy sebességgel hajtottak a kikötő felé. Adams vezetett, Alesha ült
az anyósülésen, Kelly pedig hátul, középen.
- Feltétlen
muszáj ilyen gyorsan menni? – kérdezte rosszallóan a lány a katona felé nézve.
Így, hogy csak a tarkóját látta,
késztetést érzett arra, hogy fejbe vágja, hátha azzal lassításra bírja.
- Ha
az a célod, hogy ne lássak semmit, akkor elérted, de azt is, hogy mindjárt
hányok. – Kelly a hasára szorította a kezét a hatás érdekében, habár egy kissé
tényleg rosszul érezte magát. – Figyelmeztetlek, hogy ma még csak egy fél tál
gabonapelyhet ettem, és úgy döntött, hogy szívesen köszönne neked!
- Miért
nem ettél mást is? – kérdezte rosszallóan Alesha, miután hátrafordult a
lányhoz.
- Nem
gondoltam volna, hogy kétszázzal fogunk kimenni a kikötőbe – mondta
felháborodottan Kelly.
Adams nem mondott semmit, csak egy
kicsit lassított. Habár a lánynak még így is háborgott a gyomra, visszafogta
magát, és inkább nem szólalt meg. Nem akarta elrontani az előnyét. Örült, hogy
végre kijöhetett a kerítésen kívülre is.
Kelly közelebb ült az ablakhoz, hogy
alaposan szemügyre vegye a szigetet. Rá kellett döbbennie, hogy nem sok minden
változott a tizenhatodik szülinapja óta. Az Indominus Rex kiszabadulása óta nem
takarítottak össze. A ledöntött házak, és boltok ugyanúgy néztek ki, mint
aznap. A lány még egy vérfoltot és fel vélt fedezni, pedig az lehetetlen volt.
Még ha nem is foglalkoztak a sziget tisztántartásával, a vért az eső már régen
elmosta. Ezen felül Kelly szinte biztos volt benne, hogy jól látott.
Félúton lehettek a kikötő felé,
amikor megkondult a lány gyomra. Eddig észre se vette, hogy mennyire éhes.
Gyorsan a hasára szorította a kezét, és reménykedett benne, hogy senki nem
hallotta meg. Azonban csalódnia kellett, mert a következő pillanatban egy Mars
szelet repült az ölébe. Kelly értetlenül felkapta a fejét, és belenézett
egyenesen Adams szemébe a visszapillantó tükrön keresztül. Nem tudott mit
mondani, mert annyira meglepődött ezen a gesztuson, de azért nagy nehezen
kinyögött egy köszönömöt, mire a katona újra az útra fordította a tekintetét.
Kelly meg volt róla győződve, hogy Alesha kuncogott, de hang olyan hamar
elillant, amilyen hamar jött, és a következő pillanatban a lány feltette
magának a kérdést, hogy biztos jól hallotta-e.
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Sziasztok! :)
Remélem tetszett az első fejezet! Szívesen fogadok minden egyes véleményt, legyen az akár negatív, akár pozitív. Úgy fejlődök. :)
A következő rész két hét múlva érkezik, és azt hiszem, hogy így is fogunk maradni, és két hetente fogok mindig új részt hozni, mert ez nekem így kényelmesebb.
Puszi, Bair.
Kedves Blair!
VálaszTörlésNos, ha már egyszer elkezdtem egy blogot olvasni, akkor azt hiszem meg kell tartanom azt a szokásom, hogy minden fejezetnél visszatérő kommentelő leszek. ;) (Bár 2-3 éve nem olvastam blogot, szóval ez új keletű fogadalom. :D) De, hogy a lényegre térjek...
A fejezetre úgy konkrétan nem tudok mit mondani, hogy tetszett vagy sem tartalmilag. Bevezető fejezetnek érzem, de annyit elértél vele, hogy máris van két új érdekes szereplőnk, plusz még várható szereplőket is említettek - miért van az az érzésem, hogy a dokinő öccsével lesz valami szerelmi szál? :D (De lehet, rosszul tippelek. :P)
És a tőlem "megszokott" (mióta elkezdtem egy ismerősömnek bétázni, azóta akaratlanul mindent észreveszek) megjegyzés: szövegben apróbb betűlehagyásokat még mindig lehet felfedezni, toldalékok maradtak le vagy betűk lettek felcserélve, de a saját példámból is tudom, hogy az ember az ilyesmik felett hajlamos átugrani, ha a saját szövegéről van szó. :)
Most pedig visszacibálom vizsgálódó énem és eltemetem jó mélyre. :D
Bevezető fejezetnek jó volt, izgatottan várom a következőt a találkozással meg úgy mindennel, hogy mégis mit akarnak itt csinálni, újabb parkot vagy ehhez hasonló. Szóval hajrá. ;)
Kim
Kedves Kim! :)
TörlésHát igen, ez egy még csak egy bevezető fejezet, és valószínűleg a második is az lesz. Nem szeretném elkapkodni a dolgokat.
És az egyenlőre titok. :P
Tudom-tudom, és köszönöm, hogy szóltál. :D
Köszönöm! :)
Blair.
Díjjat kaptál! Mondtam, de csináld is meg! :) http://averyaboldogsagutjan.blogspot.hu
VálaszTörlésItt éred el